Konkrétumok, ismertetők, érdekességek.
Will Wright, a Maxis, valamint az Electronic Arts közreműködésével 2008-ban olyan játékkal jelentkezhet, amely a WoW-ot, és úgy az egész online játékpiacot a mélységbe taszíthatja.
Legutóbb 2006. május 30-án foglalkoztunk hosszabban a Spore-ral, azóta azonban nagyon sok új információ jelent meg. Az evolúciós játék öt pillére épül, amelynek mindegyike a fejlődés egy-egy szakaszát hivatott szimulálni.
A játék kezdetén egy dolgunk van. Túlélni a többieket, és nem áldozattá, hanem vadásszá válni. Ebben a szakaszban fejlődnek ki belső, illetve külső tulajdonságaink, képességeink, amelyeket a továbbiakban finomíthatunk majd. A második részben ennek megfelelően eldönthetjük, hogy növényevőt vagy ragadozót, netán vegyes étrendű élőlényt nevelünk belőle, magányosan vagy csoportokba tömörülve keresse a boldogulást a hatalmas galaxisban. A következő fázisban, miután védencünket már felvérteztük az élethez szükséges tulajdonságokkal, egy egész fajt az irányításunk alá vonunk. A megfelelő eszközök biztosításával, a csoporton belüli kommunikáció irányításával ütőképes társaságot fabrikálunk belőlük.
Az itt elért siker elengedhetetlen része a negyedik szintre lépésnek, hiszen egy városban, egy bolygón kizárólag szocializálódott egyének képesek együtt élni. Nincs más dolgunk, minthogy élhető terepet, várost, metropoliszt varázsoljunk a faj számára a közlekedés, a kultúra, az infrastruktúra, az oktatás és egészségügy optimális kialakításával. Ha jól végeztük a dolgunkat, akkor a bolygót hamarosan szépen benépesítik a magukat jól érző élőlények, és az idő múlásával tökélyre fejlesztik a civilizációjukat.
Igen ám, de mivel ember (mi) teremtette őket, hajlamosak a gyarlóságra, és a békés együttlétet sokszor komoly konfliktusok zavarják meg. A technika fejlődésével egyre többeknek jut az eszébe, hogy ki kellene szélesíteni a határokat, és ennek megfelelően a Naprendszer felfedezésére indulnak. A program struktúrája ebben az utolsó szakaszban némileg megváltozik, mert a galaxisok közötti ugrálások során küldetésjellegű feladatokkal szórakoztat majd minket a játék.
A Spore számtalan eszközzel segíti majd kreatúrák, eszközök, világok, bolygók, galaxisok megalkotását, ami eddig nem ismert mélységgel kecsegtet. Természetesen mindenki szabadra engedheti a fantáziáját, és a kreatív ötletek összességet egy hivatalos szerver őrzi majd, amit bárki szabadon bejárhat. Elég csak belegondolni, hogy mekkora felületet jelent, ha mondjuk az első néhány napban ezer galaxissal bővül a szerver. Emberi ésszel egyelőre fel sem fogható, hogy a Spore milyen széleskörű szórakozást nyújthat majd. A játékban minden a megalkotóktól függ, mi irányítunk minden pillanatot, és a fontosabb eseményeket a "sporepedia-ban" jegyezhetjük fel.
Amikor az ember az ötödik szint végére ér azt hiszi, hogy mindent látott a programból, pedig az igazi móka akkor kezdődik, amikor lényeink megépítik az első űrhajót, és kiruccannak a világmindenségbe.
Bizbasz áll a szavanna közepén kétségbeesetten. Zavartan pislog mind a négy szemével, hol rám, hol a körülötte tenyésző, piros bogyókkal teli bokrokra. Rémisztő tüskék meredeznek krumpliszerű testéből minden irányba, valószínűtlenül hosszú kezeiben göcsörtös bunkókat szorongat, és éhes a szerencsétlen, de nem tud enni, mert nincs szája. Megkönyörülök rajta, előhozom a lényszerkesztőt, eladom az egyik mérgező tükséjét, és a helyére rajzolok egy szájat – és mivel egy kis pénzem maradt is, növesztek neki egy harmadik lábat, amivel minden eddiginél hülyébben fog kinézni.
Egysejtű kora óta nevelem Bizbaszt, de olyan boldognak még nem láttam, mint amikor végre elkezd falatozni a piros bogyókból. Hosszú még az út, mire a galaxis urai leszünk mi ketten, de jó irányba haladunk, gondolom, amikor a svéd újságíró kolléga visszarángat a valóságba és elkunyerálja a helyem a pc előtt arra hivatkozva, hogy nemsokára indul a repülőgépe, és még ki sem tudta próbálni a játékot. Chertseyben vagyunk, Londontól nem messze, az Electronic Arts brit főhadiszállásán, a Spore című játék sajtóbemutatóján. Ez lesz az új Sims – mosolyognak magabiztosan a marketingesek, bármerre nézek.
Willnek mindent szabad
Pár éve egy Will Wright nevű fickó azzal állt a világ legnagyobb játékkiadója, az Electronic Arts elé, hogy készítene egy stratégiai játékot, amiben az egysejtű formától nevelhetjük a választott lényünket addig, míg a galaxis ura lesz. Bárki mást elzavartak volna egy ilyen képtelen ötlettel, de egyrészt Will cégéért 125 millió dollárt fizetett az EA, és az ilyen figurákat nem szokás csak úgy elhajtani, másrészt hősünk akkor már túl volt azon hogy egy hasonlóan nagy marhaságnak tűnő ötletből megalkossa minden idők legsikeresebb számítógépes játékát, a Simset.
Wright így szabad kezet kapott, valamint korlátlan anyagi és emberi erőforrást. Így kezdődött a Spore karrierje, ami a létező összes díjat begyűjtötte minden játékkiállításon, ahol csak mutattak belőle valami kis előzetest, de valójában senki nem tudta elképzelni, hogyan is lesz játék a nagyratörő ötletből. Egészen mostanáig, amikor bő fél évvel a megjelenés előtt végre kipróbálhattuk, milyen az evolúcióval játszani.
Programozók a pokolban
Egy amőbával kezdünk tehát, aki az őslevesben úszkál, kis zöld bigyókat eszik és elmenekül a nála nagyobbak elől, akik meg őt akarják megenni. Ahogy egyre nagyobbak leszünk, vehetünk magunkra tüskéket, csápokat, uszonyokat, és már mi is vadászhatunk más primitív állatokra - az egész meglepően szórakoztató, olyan mint egy flashjáték, a KMK [1]-n tuti sláger lenne. Amikor elég nagyra nőttünk, kimászhatunk a szárazföldre, és kezdődik a második fázis. Itt már nem csak úgy juthatunk a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges dns-hez, hogy felfaljuk annak gazdáját, de össze is haverkodhatunk más lényekkel. Ennek egyenes következménye lesz, hogy szaporodunk és sokasodunk, és nemsokára egy szem lényünk helyett egy egész törzset irányítunk.
A dns az általános fizetőeszköz: ebből vehetünk új testrészeket a lényünknek, és cserélhetjük hatékonyabbakra a régieket. A lényszerkesztő (később aztán lesz hasonló járművekre és épületekre is) meglepően könnyen kezelhető, és egészen meghökkentő torzszülötteket gyárthatunk vele percek alatt. A csodálatos a dologban, hogy bármennyi és bármilyen végtagot aggatunk a lényre, bárhogy gyurmázzuk a testét, a program korrekten megoldja az animációt, és kitalálja, hogyan kell mozognia a lénynek, miközben fut, vadászik, vagy éppen táncol. Simán el tudom képzelni, hogy ezért néhány programozó eladta a lelkét az ördögnek, más ötletem nincs, hogyan csinálták.
Képek a játékból, klikkelj!
Egyet fizet, ötöt kap
A harmadik fázisban megint változik a játék képe (egyébként nem muszáj mind az öt fázist végigküzdeni, tetszőlegessel kezdhetünk, és ott is maradhatunk, míg a kedvünk tartja): letelepedünk, földet művelünk, és addig építgetjük a kis városunkat, míg el nem jutunk a negyedik fázisba, ahol az egész bolygó feletti hatalomért csapunk össze a többi civilizációval. Terjeszkedhetünk békésen, vagy fegyverrel, attól függően hogy a kereskedelem és a diplomácia, vagy a háborúskodás áll közelebb az egykori amőba leszármazottaihoz. És ha már kinőttük a bolygót, jöhet az univerzum meghódítása bolygórobbantó halálsugarakkal, terraformálással és hasonlókkal. Itt már küldetéseket is kapunk, ha untatna, hogy űrhajóinkkal bóklászunk a galaxisban, istent játszunk a primitív fajok előtt, és egzotikus dns-ekre vadászunk, hogy létrehozzuk a tökéletes fajt, a mindenség urát.
Egyszemélyes multiplayer
A Spore tulajdonképpen az evolúció, a kreacionizmus, vagy az intelligens tervezés mellett érv? – kérdezem a játék producerét, Thomas Vu-t, aki roppant hálás, hogy valaki végre nem a "Lesz-e olyan sikeres a Spore, mint a Sims?" kérdéssel jön elő. A választ mindenesetre megkerüli azzal, hogy mindenki abban hisz amiben akar, ez csak egy játék, és a fejlesztők között is vannak keresztények, ateisták, de még buddhisták is, aztán mégsem mennek ölre azon, hogy igaza volt-e Darwinnak. Aztán elkezd mesélni arról, amit ők egyszemélyes multiplayer játéknak neveznek (és egyébként tényleg óriási ötlet): az összes játékos összes kreálmánya, lények, törzsek, városok, birodalmak, fegyverek, épületek, űrhajók egy hatalmas központi adatbázisba kerülnek; aztán ezekkel népesíti be véletlenszerűen minden egyes újonnan kezdett játék világát. Illetve nem is feltétlenül véletlenszerűen: a Spore egyben egy Facebook- vagy Iwiw-szerű közösségi hálózat is, amiben mindenkinek ott vannak a kreációi a profiloldalán. A közösségi oldalról (amit az ember a munkából is elér, nem kell hozzá a játék, emeli ki külön vigyorogva Thomas) olyan lényeket válogathat össze az ember a maga galaxisába, amilyenek jólesnek – ez az félig-online megoldás nem mellékesen a kalózmásolatoknak is betesz.
Nézegessen képeket az EA-stúdióból, és irigykedj velünk!
Még fél év
Bár belekóstoltam a játék minden részébe, beszéltem azokkal, akik készítik, amikor magunk mögött hagyjuk az erdei környezetben megbújó EA-épületet, még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy lesz-e olyan legenda a Spore-ból, mint a Simsből lett. A szerkesztő zseniális, az egyszemélyes online játék nemkülönben, az egyes fázisok jópofák, de hogy hogyan nem lesznek unalmasak pár óra után, és hogyan fognak egy játékká összeállni...?
A svéd srác egyébként békés növényevőt faragott a marcona Bizbaszból, akit aztán annak rendje és módja szerint felfaltak a helyi ragadozók. Szeptemberben szörnyű bosszút állok érte.
források: www.sg.hu
www.index.hu
AJÁNLOM AZ OLDALT
Úgy döntöttem hogy a minél nagyobb élményért és a minél hosszabb hatásért a Spore különkiadást három részre darabolom. A lentebb megfogalmazott bemutatókat, cikkek nagy rézét nem én írtam, ezért az aktuális „számban” az abban szereplő anyagok forrásait mindig feltűntetem. Jó szórakozást kívánok mindenkinek!
